Minden gyerek életében fontos mérföldkő az iskolássá válás.
Minden gyerek életében fontos mérföldkő az iskolássá válás. Amint a gyermek szeptemberben átlépi az iskola kapuját izgalmas, kihívásokkal teli napok, hetek, sőt hónapok veszik kezdetüket. Az első iskolai évek meghatározóak arra nézve, miként viszonyul később a gyermek a tanuláshoz, mennyire szeret majd iskolába járni. Kiemelt figyelmet kell fordítani ezért arra, miként állunk a gyermek mellett az iskolássá válás útján. Ez egy folyamat. Van megfelelő ideje, nem egyik napról a másikra történik.
Egy gyermek, aki nyáron még kedves óvodáját látogatja, szeptember 1.-én nem lesz azonnal iskolás. Lehet, hogy testileg úgy néz ki, a kora, sőt a beíratásáról szóló papírjai alapján is az. Vajon belsőleg, lélekben is? Többségében minden kiselsős várja az iskolát. Hisz, ha nem csak fizikailag érett az iskolára, akkor nagyon vágyik arra, hogy tanuljon. Az óvoda már kevés, olykor egyenesen unalmas számára. Akkor mégis miért olyan fáradt az első hetekben?
Az iskolában töltött napok igencsak eltérnek az óvodában megszokottaktól. Bár ott is vannak különböző foglalkozások, azok hossza jóval rövidebb egy iskolai tanóránál. A mennyiséget tekintve is hatalmas eltérés az iskolai napi 4-6 óra az óvodai legfeljebb két foglalkozásához képest.
Míg az óvodában bármikor felállhatott, kiléphetett egy adott feladathelyzetből, az iskolában 45 perces órák várják a gyermeket. Biztos vagyok abban, hogy a leírtakkal mindenki tisztában van. Valahogy mégis más érzés, mikor valóban benne kell lenni. Iskolásként, iskolás családként kell működni innentől kezdve. Igen, a család szerepe kulcsfontosságú. Sok szülő még jobban izgul az iskolába lépés miatt, mint maga a gyermek.
Szinte azonnal tudni szeretnék, milyen tanuló lesz csemetéjükből. Azon gondolkodnak, mennyit kell majd otthon tanulni gyermekükkel. S, ha megállapodnak abban, mennyi az elég, az vajon valóban elég lesz-e. Pedig nem attól lesz valaki jó tanuló, ha folyton gyakorloltatják. Még az is elképzelhető, hogy később épp ezért lázad fel, és utasítja majd el a tanulást. A szülők izgalma, esetleg bizonytalansága is hatással van gyermekükre.
Teljesen érthető minden szülői érzés, ami ilyenkor előjön. Hisz a legjobbat szeretnék gyermeküknek. Itt tapasztalható, hogy nem csupán a gyermeknek van szüksége időre, míg óvodásból igazán iskolás lesz, hanem az “óvodás szülő” is “iskolás szülővé” kell, hogy váljon. Fontos az átmenet. Sok első osztályban tanító pedagógus igyekszik játékossá, változatossá tenni a tanórákat. Nem az a cél, hogy a túlterhetlség miatt, az első hetekben elmenjen a gyermek kedve a tanulástól. Minden törekvés ellenére, szinte valamennyi elsősről elmondható, hogy elfárad az iskolában. Igyekszik megfelelni, új szabályokat betartani, figyelni minden eddig nem hallott ismeretre. Mivel eddig egész másként nézett ki egy napja, ezek mind sok energiájába kerülnek. Időre van szüksége a beszokáshoz. Fontos, hogy valamennyi körülötte lévő felnőtt türelmes legyen vele. A nyomás, csak még több terhet ró rá.
Felnőttként, ha munkahelyet vált valaki, is van egy átmeneti időszak, míg megszokja új környezetét.
Változó, kinél milyen hosszúra nyúlik ez. A lényeg, hogy a legjobb támogatás a szeretet és türelem, a figyelmes odafordulás.