Hétköznap reggel van. A család valamennyi tagja útnak indul. Hogy mindenki időben megérkezzen arra a helyre, ahol az egész napot tölti, többnyire autóval közlekednek. Így van idő elvinni a picit a bölcsibe, a kicsit nagyobbacskát az óvodába, sőt még az iskolás is csengetés előtt beér kényelmesen. A szülők pedig folytathatják útjukat munkahelyükre.
Mindössze ennyi az út röviden.
Mégis mi történik a közös utazás közben? A nagyon korán ébredő gyerekek közül az autóban folytatja az alvást, mások ott reggeliznek, sokan pedig valamilyen kütyüvel töltik az utazás idejét. Egyetlen gyerek sem hangoskodik az úton, hisz van mit csinálnia. Minden tökéletes! Vagy mégsem?
A gyerek hiába kapcsolja ki a kütyüt, adja vissza a szüleinek, átlépve az iskola kapuját még mindig a hatása alatt van. Miközben játszik rajta, vagy néz valamit, számos nagyon erős inger éri. Zenét hall, hangeffekteket, gyorsan változik a megjelenített kép, akció, mozgás, rengeteg szín és forma… Csodálatos és magával ragadó élmény! Nem csoda, hogy a gyerek újra és újra keresi, kéri ezeket az ingereket. Hatással vannak rá!
Majd egyszercsak, az iskolába érve, vége szakad. Ott nem történik ilyen rövid idő alatt ennyi minden. A szünetben még csak-csak… De tanórán? Mikor ülni kell a padban és figyelni a pedagógusra? Ennyi inger után rettenetesen nehéz. A gyerek sokszor küzd, hogy megfeleljen. Igyekszik figyelni, csendben lenni, nyugodtan ülni akarata ellenére, képtelen eleget tenni az elvárásoknak. Unatkozik… Muszáj körbenéznie, könyvben lapozgatnia, tolltartót igazgatnia. Aztán már ez is kevés… Megszólítja társát, bohóckodni kezd, sőt olykor, mintha dúdolna is valamit magában. A pedagógus megfigyelmeztette már többször. Mégis… Viselkedésével zavarja társait, zavarja az órát. Néhány társa jókat derül rajta, másokat viszont el kezd idegesíteni.
…és a pedagógus? Azt látja, a gyerek nyugtalan, fegyelmezetlen, nem fogad szót. Pedig csak “kevés”, amit ő nyújtani tud neki. Hiába… Azokat a gyors és változatos ingereket, amit a kütyüvel él át a gyerek, ő nem tudja követni. Hányszor fordul elő a felnőttekkel is, hogy valamilyen dallam, vagy zene “beakad”? Meghallanak egy fülbemászó dalt, és akár órákon át “hallják” a fejünkben, vagy dúdolják magukban. Felnőttként képesek arra, hogy ezt más, rajtuk kívül, ne hallja. Tudatosan figyelnek erre. Ettől függetlenül még így is előfordul, hogy halkan énekelnek, dudorásznak munka, vagy út közben.
Gyerekként pedig sokkal nehezebb uralniuk magukat, ha egyszer ott “hallja” a fejében a kütyü által kiadott zenét, hangokat. Hirtelen “zümmög, kattog, zsizseg”, vagy épp valamilyen dallamot enged ki a száján. Csak úgy kijön! …s megint csak az órát zavaró gyerekké lép elő.
Egyéni, hogy meddig tart ez az állapot. Lehet, hogy csak fél órát, lehet, hogy az első tanórán még “nincs ott”, “nem érkezett meg”. Ő még egy másik, digitális világban van, az jár a fejében. Az a másik világ pedig sokkal mozgalmasabb, sokkal gyorsabb a valós, iskolai létnél.
Természetesen, azért ez nem tart örökké. Elképzelhető, hogy második, vagy harmadik órán már teljesen jelen tud lenni. De mi történt az első órával? Csak úgy kimaradt? Közben pedig akár pár beírást, vagy figyelmeztetés is sikerült bezsebelnie? Pedig ő tényleg igyekezett megfelelni!
Fontos, hogy egy gyerek megérkezzen az iskolába! Ne csupán testileg, hanem agyban, lélekben is!
A legtöbb felnőttnek is van valamilyen rutinja, mely által “megérkezik” a munkahelyére. Van, akinek az az első dolga, hogy kávét, vagy teát főz magának, esetleg megnézi, kik vannak a munkatársak közül a dohányzásra kijelölt helyen… El kell indítani a munkahelyen a napot!
A gyereknek is szüksége van egy ilyen nyugodt megérkezésre!
Mit lehet tenni, hogy akár kütyü nélkül is jól teljen mindenki számára a közös reggeli út?
Íme néhány lehetőség, ami működhet, mégsem pörgeti fel a gyereket már a nap elején:
Beszélgetés
Ki hogy ébredt? Álmodott-e valamit? Ki mit vár a naptól? Ki mit szeretne, hogy megtörténjen? Szülőként is bátran el lehet mondani, ki milyen napra számít. Eshet szó akár egy közelgő eseményről is, amit már tervezgethettek. Közös kirándulás, mozi, ünnepség…
Barkochba (“Gondoltam valamire. Találd ki, mire!”)
Hang-, vagy szótaglánc (pl. kutya – ajtó – óra …, vagy macska – kakas – kaspó…)
Gyorsasági verseny (“Ki lát meg először egy kék autót? …, vagy cicát?”…stb.)
Számláló verseny (“Ki hány autót számol meg az iskoláig?…, vagy boltot?”…stb.)
A két utolsónál nem az a cél, hogy az autót vezető felnőtt a figyelmes vezetés helyett nézelődjön! Megteszi azt a gyerek! Természetesen, ha épp elhalad pl. kék autó, amire “lecsaphat”, jelezze mindenképp! Fontos, hogy a gyerek érezze, hogy vele foglalkozik, vele játszik az iskolába vezető úton is.